Felkészülés az indulás előtt
A honvágy kezelése már az otthoni nappaliban elkezdődik. A bizonytalanság szüli a legtöbb félelmet, ezért a cél a magabiztosság építése.
- Pozitív hangolás: Érdemes a hangsúlyt a várható kalandokra, az új barátokra és az izgalmas programokra helyezni. A szorongást gyakran az ismeretlentől való félelem táplálja, így a tábor napirendjének és helyszínének előzetes átbeszélése biztonságérzetet ad.
- Próba-ottalvás: Ha a gyerek még sosem aludt távol a szüleitől, egy nagyszülőnél vagy barátnál töltött éjszaka remek főpróba lehet. Ez segít megtapasztalni, hogy a reggel akkor is eljön, ha nem a saját ágyában ébred.
- A "titkos" kabala: Egy kedvenc plüssállat, egy otthoni illatú párnahuzat vagy egy családi fotó a bőrönd mélyén sokat segíthet a nehéz pillanatokban. Ezek a tárgyak kézzelfogható kapcsot jelentenek az otthonnal.
Kommunikáció a tábor alatt
A kapcsolattartás módja és gyakorisága kulcsfontosságú a honvágy leküzdésében.
- A telefon kérdése: A túl gyakori telefonhívás – főleg az esti órákban – felerősítheti a hiányérzetet. Érdemes előre rögzíteni, mikor lesznek a "hazabeszélős" idősávok. A napközbeni pörgés után az esti csendben a legkönnyebb elérzékenyülni, ezért a vidám, napközbeni rövid bejelentkezések hatékonyabbak.
- A bűvös mondat elkerülése: Érdemes kerülni az olyan ígéreteket, mint: "Ha nem tetszik, bármikor hazahozlak". Ez a mondat ugyanis azt sugallja a gyereknek, hogy nem kell megpróbálnia beilleszkedni vagy megoldani a konfliktusokat, mert van "menekülőút". Ehelyett a bátorításra és a problémamegoldásra kell fókuszálni.
Mit tehet a táborvezető?
A jó tábori közösség a legjobb ellenszere a szomorúságnak.
- Bevonás és figyelemelterelés: A tapasztalt táborvezetők tudják, hogy a honvágy ellen a legjobb fegyver az elfoglaltság. Amint a gyerek bekapcsolódik egy közös játékba vagy sportba, az agya átvált "élmény-üzemmódba".
- Éjszakai rutin: Az esti mesék, a közös éneklések vagy a tábortűz melletti beszélgetések segítenek abban, hogy a gyerek ne érezze magát egyedül az elalvás előtti percekben.
Mikor van baj?
Fontos különbséget tenni az átmeneti "esti szipogás" és a valódi krízis között. Ha a gyerek napokig nem eszik, nem alszik, és elzárkózik minden közösségi tevékenységtől, érdemes konzultálni a táborvezetővel a hazamenetel lehetőségéről. Azonban az esetek 90%-ában a honvágy az első két nap után magától megszűnik, és a gyerek a hét végén már haza sem akar menni.
A Kidblo tippje: A táborválasztásnál keressük azokat a helyeket, ahol alacsony a gyerek-felügyelő arány, mert itt több figyelem jut az egyéni érzelmi igényekre is!