Hisztizik vagy csak bizonytalan? Hisztizik vagy csak pihenésre vagy éppen anyára/apára van szüksége? Hisztizik vagy ez nem is hiszti, csak valamiért dühös, nyugtalan, kétségbeesett, csalódott, szomorú vagy éppen csak elfáradt? 

A kisgyermekek fejlődésük során onnantól kezdve, hogy elkezdenek ismerkedni a világgal és megtanulják továbbítani igényeiket - éhes vagyok, fáradt vagyok, álmos vagyok, játszani szeretnék, csak hozzád szeretnék bújni - szüleik felé, elkezdenek velünk kommunikálni, rengeteg mindenen mennek keresztül nap mint nap. Egyre több embert ismernek meg, hiszen világossá válik számukra hogy a világ nem csak apából és anyából és tesó(k)ból, cuki kutyákból áll akik mind szeretik őt. Sok új ember, idegen van a boltban, az utcán, a játszótéren, a piacon, a buszon…stb. 

Amíg nem tanulják meg az érzelmeik helyes felismerését és kifejezését, addig úgy adják tudtunkra ha valami zavarja őket vagy bármi nem tetszik nekik, ahogy tudják, ahogy addig bevált, amivel a leghatékonyabban és leggyorsabban tudják felhívni magukra a figyelmet. Ezt gondolhatjuk mi szülők gyakran hisztinek, de ez igazából segítség kérés. Segítenünk kell nekik, hogy helyesen ismerjék fel a különböző élethelyzeteket, hogy mikor, hol, mi vár rájuk, hogyan kell viselkedni idegen helyen, a tömegközlekedésen, autózáskor stb, meg kell tanulniuk kezelni és kifejezni érzéseiket. Nekünk pedig meg kell tudnunk nyugtatni őket, hogy mindig tudják, érezzék kell, hogy ránk bármikor számíthatnak, mi ott leszünk, meghallgatjuk, óvjuk,védjük, segítjük őt. Tapasztalatok útján, napról napra lassan fogják megtanulni hogy milyen megijedni egy furcsa zajtól vagy egy idegentől, milyen amikor valami hangos zajt hallanak és nyugtalanok lesznek, milyen a szomorúság amikor ők szeretnének a játszótérre menni, de már nem lehet mert lement a nap, milyen mérgesnek lenni amikor valaki elveszi tőlük a lapátot a homokozóban.

Ha elkezdünk rájuk picit empatikusabban odafigyelni, hamar felismerhetjük, hogy mely élethelyzetben hogyan tudunk nekik segíteni, hogy könnyebb legyen, hogy gördülékenyebbek legyenek a mindennapok. Kialakíthatunk számunkra és számukra is elfogadható szokásokat, amikkel a babának és nekünk is könnyebb lesz a napi feladatok elvégzése, például leszedhet minden nap bölcsibe/oviba menet egy-egy virágot útközben ha cserében időben el tudunk indulni otthonról, vagy hozhatja magával a kistáskáját telepakolva a számára éppen legfontosabbnak vélt néhány játékkal, ha ezzel ő jobban, biztonságban érzi magát és szépen kivárja amíg anya vagy apa bevásárol a boltban.